Hihetetlen kincstalálat volt Ohio-ban!

Egy James Wiley nevű fiatal vett egy telket, hogy odaköltözzön. Annyit tudott a helyről, hogy már több épület is állt a telken, illetve egy nagyobb parkoló is található volt rajta.

Mivel ő egy új családi házat szeretett volna építtetni, így felszedette a parkoló betonját, eldózerolta a házat és a melléképületet, hogy tiszta lapról kezdje meg az építkezést.

Kitalálta, hogy arrébb fog állni a ház, mint ahol a korábbi épület volt, és elkezdték az alapozásnak való lyukakat kifúrni, kiásni (ugye az USA-ban jellemzően beton cövekek az alapok, ezekre az alap oszlopokra fektetik a ház alapjaként szolgáló gerendákat és úgy húzzák fel rá a fa elemekből épített falakat).

Ám a fúró megakadt az egyik alap ásásánál. Nem volt mit tenni, nekilendültek ásókkal és lapátokkal és mikre bukkantak:

 egy irgalmatlan nagy tömbbe összerakott, litográfiai kőtáblatár-walhallára

Hát volt egy kisebb meglepődés, főleg, amikor elkezdték jobban körülhatárolni és kiderült, hogy több 10 tonna litokőről van szó, kb 2m mély gödrökben!

Ráadásul több táblán még rajta volt a legutóbb lenyomtatott kép kőrajza is, így lehetőség nyílt lenyomtatni azokat újra, oly sok, föld alatt töltött év után.

Mikor James utánajárt a dolgoknak, kinyomozta, hogy a kövek az egykor ott üzemelő  ohioi American Artworks nyomda tulajdonában voltak, és amikor átállt a nyomda az újabb technikákra, a rengeteg kövük egy részét „elégették” (kiégették mésznek!!!), egy részét pedig egy lebontásra ítélt épület alagsorában halmozták fel, majd a felépítmény bontása után lebetonozták azt parkolónak.

Kati és Tomi esküvője - megkaptuk a fotókat

Lassan az összes résztvevő és családtag is látta a fotókat, így mi is kirakhatjuk az internetbe őket!
Szóval, egyik nyári munkánk, képeken:

arcosodunk! - vázlattól a kész tervekig

Gondoltuk legyen egy (plusz még egy) olyan poszt is, amiben nagyjából végig lehet követni egy munkafolyamatunkat, amikor a legelejétől kezdve mi készítjük a nyomtatnivalót. Természetesen persze ezt a mi arculatunkon (pl névjegy, szóróflyer, logó) gondoltuk bemutatni.

Tehát, mivel már az utolsó szakaszba léptünk, és már főleg a marketing veszi át a Trafik elindításának feladatait, így elkezdtük a régóta tervezgetett logónk és arculatunk megvalósítását. Annyit tudtunk, hogy valami szöveges-figurás és régi elrendezésű dolgot szeretnénk, hiszen számunkra inkább egy hangulat átadása lenne a cél, mint egy nem feltétlenül ismert technológia képiesítése.

Egyszerűbben: ha egy nyomdagépet használnánk logónak, senki sem tudná, hogy mit is csinálunk… sajnos.

Ugyanakkor a név, a TypoTrafik úgy jött, hogy nem elsősorban egy nyomdát álmodtunk meg, hanem egy olyan ’ajándékboltocskát’, ahol emlékeket lehet vásárolni, limitált, magas hozzáadott értékű és aprólékos vagy különleges módon készült emlékeket, melyekkel különleges alkalmakkor, évfordulókon, nászajándékként és életesemények alkalmával lehet örömöt szerezni. És ehhez ugye kihagyhatatlan a külső szépség, a tipográfia és a nyomdai - mint technológiai - háttér.

Tehát adott volt, hogy nem egy boltot szeretnénk, hanem inkább egy hangulatos, de modern trafikot, méghozzá olyant, aminek termékpalettáján a papír rendszeresen szerepel vagy fő alapanyagként vagy díszítő elemként. Így jött a typo előtag.

És így a név már meg is volt, de a logó, az nem.

Mivel antikváriumba járó emberek vagyunk, így többször találkoztunk olyan exlibrisekkel, melyeken valamilyen formában az ördög volt jelen. Eleinte nem értettük ezt a gyakori elemet, de aztán neten utána olvasva leesett, hogy amolyan több száz éves városi legendaként a korai időkben a könyvnyomtatást, de inkább a nyomtatást az ördög művének tekintették. Ez aztán erősödött, amikor pl Sáde márki írásai, más párnakönyvek, ponyvák is megjelentek, és a lakosság elkezdte falni a betűket. „Az ördög az írás képében kezdte terjeszteni a bűnös gondolatokat.”

Természetesen ez mára már mind mesévé vált, de úgy döntöttünk, hogy humoros lenne ez alapján készíteni a logónkat.

És hát ez lett az eredmény:

Szóval hamarosan elkészülnek a konkrét nyomatok is, már izzanak a gépek, sorakozik a papír a műhelyben és napok vannak hátra… a következő posztig! :)